1847 és 1852 között Giuseppe Verdi hosszú időt töltött Párizsban, ahol nagy valószínűséggel látta Alexandre Dumas frissen bemutatott darabját, A kaméliás hölgyet (La dame aux camélias). A darabból írt operával, a Traviatával Verdi kilépett A trubadúrhoz hasonló tiszta történelmi drámák világából, és olyasmihez közelített, amit társadalmi realizmusnak is nevezhetnénk – bár a ,,társadalom” ebben az esetben a felső tízezret jelenti. Az operát a velencei La Fenice Színház rendelte, de a családi viszályról és a végzetes kór terhelte szerelemről szóló történet óhatatlanul kihívta a konzervatív cenzorok ellenséges indulatát. Hála azonban a leghíresebb velencei színház kitűnő kapcsolatainak, a hatóságok végül beérték egyetlen lényegi változtatással: a történetet a jelenből 1700-ba kellett áthelyezni.
Manapság a Traviata Verdi leggyakrabban előadott és legtöbbször lemezre vett operája. Varázsát – mint minden érett Verdi-műét – részben a fontos dallamok zenei minősége adja: Violetta szoprán-, Alfredo tenor-, Germont baritonszólama a hírnév biztos garanciája lehet. Mivel a lehető legnagyobb érzelmi hatást hatásvadászat nélkül kívánja elérni, a Traviata az az opera, amely a legalkalmasabb arra, hogy a beavatatlanokat Verdi-rajongókká tegye. Erre gondolhatott a Maestro is, amikor néhány év múltán – arra a kérdésre, hogy melyik operáját szereti legjobban – azt válaszolta: ,,Szakmabeliként a Rigolettót, műkedvelőként a Traviatát.”
Opera este bazată pe romanul ,,Dama cu camelii” de Alexander Dumas, publicat în 1848. Giuseppe Verdi a văzut versiunea scenică la teatrul Vaudeville, în timpul şederii sale la Paris în 1851-1852, şi a cerut colaboratorului său Francesco Maria Piave să scrie un scenariu. Piave a schimbat drastic povestea. În timp ce Dumas discută problemele sociale actuale în romanul său, Verdi si Piave aleg o abordare psihologică, şi se concentrează pe povestea de dragoste dintre trei personaje.
Premiera operei ,,La Traviata” a avut loc în 6 martie 1853 la teatrul Venețian Teatro Fenice. În Cluj opera a avut premiera în 6 aprilie 1861 sub conducerea directorului Follinus, cu titlul ,,Femeia pierdută”, tradus de Lajos Nádaskay. De atunci ,,La Traviata” este un titlu permanent în repertoriul Operei Maghiare.