A látók a sötétben, a nemlátók a csendben félnek / Celor care văd, le e frică de întuneric, orbilor le e frică de liniște

Van egy ilyen érdekesség, hogy a látók félnek a sötétben, a nemlátók félnek a csendben. Vannak olyan fogalmak, amit nem úgy használnak, mint mi. Amikor azt mondják, hogy megnézik, akkor el fogják venni, meg fogják hallgatni, rázni, odateszik a szájukhoz, a kezükhöz. Sokszor hangokat társítanak dolgokhoz vagy érzelmeket. Meg szokták kérdezni, hogy ki mibe van felöltözve, főleg, ha hallják, hogy mások azt mondják, valaki szép. Meg fogják kérdezni, megnézhetik-e, hogy mi van rajta és akkor meg fogják tapogatni az embert. Vagy meg szokták kérdezni, valakinek mennyire hosszú a haja vagy milyen színű a haja, vagy megfoghatják-e a haját, és így más érzékszerveken keresztül látnak. Mi sem látjuk az érzelmeket vagy a szelet vagy a levegőt. Úgyhogy ők is hasonlóképpen. Mindenki másképp képzeli el azokat a dolgokat, amelyeket nem tud látni.

Játsszák: Balázs Ádám, Csüdöm Henrietta, Ferencz Ádám, Sárosi Áron, Szűcs Tamás

Rendezte: Ad Hoc csoport

70'