Bennem a létra
HU
Bennem a létra
lányjáték öt tételben Weöres Sándor verseire
HU
Játsszák: Bíró Eszter, Stekbauer-Hanzi Réka, Nagy Timea, Tőrös Szilvia, Vén Evelin
Dramaturg: Kocsis Rozi
Zene: Krulik Zoltán
Rendező munkatársa: Oltean Márk
Rendező: BARTAL KISS RITA
A Bennem a létra c. előadás elsősorban Weöres Sándor: Rongyszőnyeg versfűzérének gyöngyszemeiből építkező versszínházi produkció, melyben a versek jönnek, mennek, összefogóznak, szétválnak, egymásra találnak, konfliktusba keverednek, feleselnek egymással. Teret biztosítanak, lehetőséget kínálnak régi és új kifejezési formák létrehozására, amelynek központi gondolata a vers tágabb értelmű színházi eszközökkel történő megszólaltatása. A szereplők a szavak, a cselekmény az egymáshoz való viszonyuk.
Minden vers egy nagyobb egésznek a része, egymásra vetnek hol fényt, hol árnyékot. Úgy szól az egész, mint egy szimfónia: motívumok szólalnak meg, tűnnek el, majd térnek vissza variálva, tuttik és szólók váltják egymást.
A Rongyszőnyeg miniatűrjeit kettősség jellemzi: komoly és mély filozofikus tartalmak általában játékossággal, könnyed ritmusú zeneiséggel párosulnak, melyeknek megalkotásakor Weöres Sándor az európai költészet, a keleti filozófiák és a magyar népdalok hagyományaira épített.
Ezekből a zseniális "foszlányokból" - epigrammák, ütempróbák, vázlatok, töredékek- szövődik "szőnyeggé" az előadás sajátos dramaturgia mentén, képzettársításos módon, öt tételben. A produkció lényeges formai eleme a koreográfia, a zeneiség és az animáció, melyek érzékeltetik a jelenetek sűrű atmoszféráját, képet társítanak a szöveghez, s egyben fontos kifejezőeszközként is funkcionálnak.
Higgyünk Babitsnak, hogy amikor megszólaltatják a verset, akkor új műalkotás születik, amely „nem azonos a költő művével, de nem is egészen idegen attól”, hisz a vers előadójának élő hangja, arckifejezése, mozdulatai mást tudnak és mást kénytelenek megfogni a valóságból.
A célunk az, hogy a nézők vigyék haza a látottakat, hallottakat, vigyék haza a költőt, olvassák újra a Weöres-verseket, hisz minden költemény annyiszor születik meg, ahányszor elolvassa egy-egy fogékony olvasó.
