KOLOZSVÁRI MAGYAR OPERA
Giuseppe Verdi
RIGOLETTO
Háromfelvonásos opera négy képben
Szövegét Victor Hugo drámája nyomán F. M. Piave írta
Történik Mantuában és környékén a XVI. században
Vezényel: Horváth József
A mantuai herceg..................................………Daniel Magdal
Rigoletto, udvari bolond.................………….…Balla Sándor
Gilda, a leánya....................................................Miklósa Erika
Sparafucile, bérgyilkos......……….....................Szilágyi János
Maddalena, nővére........................……............Veress Orsolya
Monterone gróf.......................………….........Mányoki László
Marullo, udvaronc....................……………...Peti Tamás Ottó
Borsa, udvaronc....................................................Plesa Róbert
Ceprano gróf..............................………..........Gergely Arnold
Ceprano grófné........................................................Jordán Éva
Giovanna..........................................................Mányoki Mária
Apród....................................................................Pataki Enikő
Porkoláb...........................................................Gergely Arnold
Díszlet- és jelmeztervező: Dobre – Kóthay Judit
A díszlet- és jelmeztervező asszisztense: Starmüller Katalin
Karigazgató: Kulcsár Szabolcs
Hangversenymester: Barabás Sándor / Ferenczi Endre
Koreográfus: Mîndruţiu Mihail
Korrepetitorok: Incze G. Katalin, Nagy Gergő
Ügyelő: Vincze Beáta
Súgó: Sz. Kostyák Júlia
A koreográfus munkatársa: Cîmpean Rareș
A rendező munkatársa: Szabó Emese
Rendező: Selmeczi György
A csíkszeredai előadás időpontja: 2020. június 7., 19 órától
,,A király mulat a modern idők legjobb története, és talán legjobb színműve is... Nem bukhat meg... Gondoskodjék róla, hogy a cenzor elfogadja” – írta Giuseppe Verdi Francesco Maria Piavénak 1850. május 8-án. A Velencei Közrendi Bizottság a következő hivatalos döntést hozta: ,,Gorzkowski Katonai Kormányzó őexcellenciája mélységesen fájlalja, hogy Piave, a költő és Verdi a jeles Maestro képtelenek voltak tehetségüknek más teret találni, mint ezt a visszataszítóan erkölcstelen, obszcén módon közönséges, La Maledizione címet viselő történetet (Az átok – ez volt a Rigoletto munkacíme)... Őexcellenciája úgy döntött, hogy a leghatározottabban elutasítja az előadás iránti kérelmet.” Csak a rákövetkező év január 20-án egyeztek végre bele a cenzorok a Rigoletto előadásába, és csak miután a ,,visszataszító” részek jó részét a szerzők megszelidítették. Az osztrák cenzor elsősorban azért fogadta ilyen dühvel Victor Hugo darabját, mert nem tűrhette a királyi méltóság ilyen mérvű meggyalázását. A kifogást Verdi és Piave úgy semlegesítette, hogy I. Ferenc udvarát egy névtelen mantuai hercegére cserélték.
Mindamellett a Rigoletto óriási sikernek bizonyult: az első tíz év során majdnem háromszázszor adták elő. Ez a legkorábbi Verdi-opera, amely soha nem került le a repertoárról, mert a szabados életű antihős, a naiv hősnő, a lelketlen bérgyilkos és a tragikus udvari bolond minden operák legélettelibb teremtményei közé tartoznak – hála persze Verdi szünet nélküli ragyogó zenéjének.