Giuseppe Verdi: Rigoletto

Marullo, udvaronc....................……………...Peti Tamás Ottó

Borsa, udvaronc....................................................Plesa Róbert

Ceprano gróf..............................………..........Gergely Arnold

Ceprano grófné........................................................Jordán Éva

Giovanna..........................................................Mányoki Mária

Apród....................................................................Pataki Enikő

Porkoláb...........................................................Gergely Arnold

Díszlet- és jelmeztervező: Dobre – Kóthay Judit

A díszlet- és jelmeztervező asszisztense: Starmüller Katalin

Karigazgató: Kulcsár Szabolcs

Hangversenymester: Barabás Sándor / Ferenczi Endre

Koreográfus: Mîndruţiu Mihail

Korrepetitorok: Incze G. Katalin, Nagy Gergő

Ügyelő: Vincze Beáta

Súgó: Sz. Kostyák Júlia

A koreográfus munkatársa: Cîmpean Rareș

A rendező munkatársa: Szabó Emese

Rendező: Selmeczi György

A csíkszeredai előadás időpontja: 2020. június 7., 19 órától

,,A király mulat a modern idők legjobb története, és talán legjobb színműve is... Nem bukhat meg... Gondoskodjék róla, hogy a cenzor elfogadja” – írta Giuseppe Verdi Francesco Maria Piavénak 1850. május 8-án. A Velencei Közrendi Bizottság a következő hivatalos döntést hozta: ,,Gorzkowski Katonai Kormányzó őexcellenciája mélységesen fájlalja, hogy Piave, a költő és Verdi a jeles Maestro képtelenek voltak tehetségüknek más teret találni, mint ezt a visszataszítóan erkölcstelen, obszcén módon közönséges, La Maledizione címet viselő történetet (Az átok – ez volt a Rigoletto munkacíme)... Őexcellenciája úgy döntött, hogy a leghatározottabban elutasítja az előadás iránti kérelmet.” Csak a rákövetkező év január 20-án egyeztek végre bele a cenzorok a Rigoletto előadásába, és csak miután a ,,visszataszító” részek jó részét a szerzők megszelidítették. Az osztrák cenzor elsősorban azért fogadta ilyen dühvel Victor Hugo darabját, mert nem tűrhette a királyi méltóság ilyen mérvű meggyalázását. A kifogást Verdi és Piave úgy semlegesítette, hogy I. Ferenc udvarát egy névtelen mantuai hercegére cserélték.

Mindamellett a Rigoletto óriási sikernek bizonyult: az első tíz év során majdnem háromszázszor adták elő. Ez a legkorábbi Verdi-opera, amely soha nem került le a repertoárról, mert a szabados életű antihős, a naiv hősnő, a lelketlen bérgyilkos és a tragikus udvari bolond minden operák legélettelibb teremtményei közé tartoznak – hála persze Verdi szünet nélküli ragyogó zenéjének.